Debreczeni Zsolt - Szerelem csillaga

Debreczeni Zsolt

Szerelem csillaga

Vágyfakasztó tüzek csillagporos éjjel,
holdsugár virrasztott mélabús kedéllyel.
Csónakát a hitnek százszor elborítja,
sugárzik az éjben lelkem országútja.

Mélyből pattant érzés, vágyak mennyországa,
szívem izzó katlan, párját forrón várja.
Megrázkódó álmok és halovány fényképek,
megtörnek a hitben a gyengécske énképek.

Szárad már a levél életünk tavaszán,
az erdész bábut mímel, ki tudja, farag tán?
Csillagok az égen nézik ezt serényen,
látják ahogy kialszik a hitem hajnalfényben.

Szerelem csillaga, hozzád fohászkodom,
adj tiszta szerelmet ezen az alkonyon.
Alkossad meg magad érzéseid vágyát,
mutass nekem utat, hol találok lánykát!

Tévelygő végtelen a vándor ki nesztelen,
fényben járja útját egy mélysötét éjjelen.
Keresi a lángot mely fellobbant egy érzést,
ugyan kinek tehetne fel egy szívből jövő kérdést?

Isten mindig látja, kiséri az útját,
nem alhat ki szívében a lelket védő őrláng.
Ragyogások jönnek a sötét éjszakában,
ott lelé meg párját a csillag magányában....