Kondra Katalin - Őrült játszma

Kondra Katalin

Őrült játszma

Porban ülök földanyám ölén
S életekkel játszok, a tieddel
Magaméval, mindenkiével ki
Utamba kerül. Nem én akartam.
A dolgok valahogy megtörténnek
Kifut kezemből az idő, s nézem
Hová lett? Megint leesett az égről
Egy csillag. Nem ezt akartam!
Ha szeretlek, megfojtalak, ha nem
Szeretlek, megkínozlak. Engedem
Járd a magad útját, rideg vagyok?
Valami megszűnt, s te hagytad!
Nem akarok játszani tovább, csak
Tönkreteszek mindent, téged
Magamat, s a világot köröttünk
Könyörgök neked, ne hagyjad!