Serfőző Attila
Flor d’Luna
Feltépett
légrétegekben élsz,
sírig síró éjjelekre
vágysz,
átszelsz ónezüst
tengereket,
sorsvonatok fülkéiben
hálsz.
Züllött csönd ült a
Nap elé,
ágas-bogas, ám
lombtalan,
de érzem mézes
illatod,
meghallak szóval és
szótlan…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése