Végh Sándor
A tavasz kövei
A megmerevedett akarat összetört,
és közben tavaszi hang zörren.
Riadtan kapják fel fejüket,
a nyugalmat adó neszek.
Kérdőn nézem emlékeim,
zöldellő hársak illatképeit,
a város
kő- és zagyva, árnyékos rögeit!
Józanságukat vesztett szavak
hullanak hiába alá.
Csosszan hosszan gondolataim
álmaim előtt.
Nem értem!
Mondd! Meséld!
A régiek hogy gondolták?
Csuklóm merev, magam is... de
mernék még
ha folytatom?
és közben tavaszi hang zörren.
Riadtan kapják fel fejüket,
a nyugalmat adó neszek.
Kérdőn nézem emlékeim,
zöldellő hársak illatképeit,
a város
kő- és zagyva, árnyékos rögeit!
Józanságukat vesztett szavak
hullanak hiába alá.
Csosszan hosszan gondolataim
álmaim előtt.
Nem értem!
Mondd! Meséld!
A régiek hogy gondolták?
Csuklóm merev, magam is... de
mernék még
ha folytatom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése