Sárhelyi Erika - június; - Padlás-mennyország

Sárhelyi Erika

 június

Az év apránként elüti a delet,
a Nap önnön árnyékába menekül,
Szent Iván vállain viharfellegek,
a kamra mélyén már lekvár édesül.

*

Padlás-mennyország (sanzon)

Ez csak egy könnyű, csacska sanzon,
lám, belém dúdolta magát a nyár,
egy régi június a gangon,
térkőre ájult, fáradt napsugár.

Néztük, hány porszemnyi világ van
egy fénynyalábban, kész ribillió,
a hőséget jól tűrtük, sőt vidáman,
s emlékszik ránk a szőnyegporoló
.
Mi, körfolyosós, csitri lányok,
titkon a hátsó lépcsőn futkosunk ma is,
mi, körfolyosós, letűnt lányok,
tudjuk már, a padlás-mennyország hamis.

Gyümölcsöstálból fogyott a meggy,
és vígan köpködtük a sok magot,
kilestük, a lift kivel jön-megy,
s nem kívántunk bárkinek "jó napot".

A ház macskáját dédelgettük,
fölöttünk bádogtető volt az ég,
forró vihar volt, ha szerettünk,
így volt igaz, csak régestelen-rég.

Mi, körfolyosós, csitri lányok,
titkon a hátsó lépcsőn futkosunk ma is,
mi, körfolyosós, letűnt lányok,
tudjuk már, a padlás-mennyország hamis.