2016. július 3., vasárnap

Hatos Márta - Gyötrő önzések



Hatos Márta
Gyötrő önzések

A reményt és vágyat gyilkolom magamban
Mikor egyre közelebb kerülsz.
Itt ülsz a szobámban minden alkonyatban
Kínjaidból hozzám menekülsz.

Ölellek féltve, lágyan simogatlak,
S Te ellököd fénytelen kezem,
A végtelen sötétségbe vágyva,
Számolgatom a gyarló perceket.

Mennél és maradnál:
"Mit ér a szó? – kérdezed -
Forró könnyeid míg hullnak,
Fényesedik fenn a Jupiter..."

Legurult az égről csendben a Nap,
Vörös fényét ma is lelkembe marta,
A féltést aggódó, fájó szívemben
Fájdalommá korbácsolta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése