Pataki Glica
A sirállyal küldöm
A patak hídjáról
nézem a gyorsan tovairamodó vizet, és hallgatom csobogását. Az idilli képbe,
oldalról bevágódik egy jégmadár. Kék tollruhácskában, megtelepedik, egy közeli
fűzfaágra. Az öregfa sokat látott, és hallott a patak életéből. Tisztelte, és
félte erejét. Most kedves, mosolygó arcát mutatja felé. Sietősen közeledik a
Tél, zimankós fejedelme, és jégre cseréli a csapodár vizek hátát. Rövid időre
véget vet a duhajkodásnak. A feltámadó szél, táncoltatja a vékony ágakat,
cirógatja a vizet. Ő csiklandósan odébb ugrik, nagyot kacagva. A jégmadár nézi
a játékot, majd hirtelen a ragyogó víz alá bukik. Mire visszatér előbbi
helyére, valami mocorog a csőrében. Igazít rajt, majd lenyeli a zsákmányt.
Még mindig ott állok
a hídon, és figyelem a kis patak mozgalmas életét. Egy sirály siklik a szél
hátán, majd a vízben landol. Jobbra-balra tekintget gomb szemeivel. Közben a
jégmadár a hetedik bokron is túl van. Kicsit ringatja magát, halászik, és
követi a patak folyását. Lassan eltűnik előlem parányi teste az ég kékjével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése