Siktár János - Szívem megtelt ...

Siktár János

Szívem megtelt …

Koromsötét kies kertemben
eljött elém a szép szerelmem
lelkemnek mély sötét éjjelén,
s megszédített a nagy fényesség

szívem megtelt boldog gyönyörrel,
a kert kigyúlt fénnyel köröttem,
s megszédített a nagy fényesség.
lelkemnek mély sötét éjjelén

Tüzes tokaji aszú borral
kínált, és karjait úgy fonta
körém, ahogy ruháját öve,
s ajka mint szerelem ékköve,

megbocsátotta nekem mindjárt
a sok titkos bűnömet immár.
Harmatos kedves kis kertemben
végleg velem maradt szerelmem,

Mire a Nap felvirradt nekem,
madarak szépen énekeltek
a négyemeletnyi magas fák
valamennyi ágán, karzatán.

Zöldellnek jó illatú füvek
amely nőtt ahol a rügyek,
köztük zsálya, rózsa gazdagon,
szegfű, viola, tapasztalom

és sok más, annyi szép palánta,
igaz nem tudnám nevük már ma,
ám amely ott áradt, az illat
talpra állítja a holtakat.