Válóczy Szilvia - Kevés vagyok

Válóczy Szilvia

Kevés vagyok

Ítélt a föld felettem…

Minden zöld,

Minden virág…

Tavamba rejtem keservem,

Elhagyott a világ,

Az a világ, mely kezem fogta

Ha fájdalom marta

Megkeseredett szívem.

Csuklómon folyik a vérem…

Kevés vagyok…

Mit ér a szó…?

…a való…?

Bennem hamvad…

Lelkemből a vad

Angyallá hiába szelídült,

A dobogó mindenség itt belül

Magamra hagyott… kihűlt.

Testem fázik…

Pedig bőrömön

A forróság játszik

Lázálmokat.

A lét szánva látogat,

Elárult holnapok…

Szívem sodortan kattog.

Már kevés vagyok…

Haldoklott lelkem

Az a szél fújja,

Mely sosem ígért, s dúlva

Sodor, és én hagyom…

Tenyerembe temetem arcom,

Szívem egyetlen karcolat

Általad.