Komáromi János
sétálni hívnak
sétálni hívnak a
percek, az órák...
a tegnapi lépés még
ma is jó ránk
kihalt az utca és
éppen úgy fordul
ott a jól ismert
sarkon túl
mint ahogy mindig is
tette
akár hajnal volt,
akár este
sétálni hívnak a
napok, az évek...
fejvesztve rohan
velünk az élet
attól félünk
lemaradunk valamiről
a kezdődőről vagy a
végződőről
mindent akarunk, de
csak felületesen
semmit nem élünk meg
teljesen
sétálni hívnak a
percek, az órák...
a tegnapi lépés még
ma is jó ránk
egyszer még
találkozunk valahol
amerre a nyugtalan
szív lohol
ha odaérünk ahova
menni akartunk
rájövünk, nem oda
indultunk
sétálni hívnak a
napok, az évek...
fejvesztve rohan
velünk az élet
egymásnak ütődünk a
hiába-utakon
elkerül bennünket a
nyugalom
valójában egymásra
sem nézünk
mindig magányos marad
a léptünk
sétálni hívnak a
percek, az órák...
a tegnapi lépés még
ma is jó ránk
sétálni hívnak a
napok, az évek...
fejvesztve rohan
velünk az élet
sétálni hívnak, de
mindig menni kell?
vajon az Út soha nem
enged el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése