Szabó Lőrinc
Tréfálkozó őszi
levelekkel
Milyen száraz és
hideg a lelkem,
pedig te melengetted
a kezeid közt!
Milyen száraz és üres
az ágyam,
pedig teleszórtad a
csókok aranyával!
Csókok aranyával,
arany levelekkel, –
de elhagytál a
tréfálkozó őszi levelekkel. –
Nem tudok aludni
miattad, álmomban is
ujjaid simogatását
érzem a homlokomon.
Csillogó gyíkok
voltak az ujjaid,
arany gyíkok, és
mellemen futkostak tegnap este.
De messze a tegnap,
csókokkal, arany levelekkel!
– Mondd, mért hagytál
el a tréfálkozó őszi levelekkel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése