Medve Zsolt - Levél a Mikulásnak

Medve Zsolt

Levél a Mikulásnak

Kedves Mikulás!

Gondolom, most nagyot nézel, hogy egy harminchét éves férfi levelét olvasod. Igen, ennyi éve sosem írtam neked, de most teszek egy próbát. Hogy mit szeretnék? Hát azt bizony sorolhatnám neked akár az ítéletnapig, majd az újrateremtés végéig, de akkor sem lenne vége a listámnak. Kérhetnék tőled csokit, vagy mogyorót, de talán ezekre még nekem is futja egy kevéske, miután kifizetem az élet nevű szolgáltatás havi díját. Kérhetnék tőled esetleg valami értékesebbet, mint ahogy a feleségem: tévét, laptopot, esetleg egy csúcskategóriás fényképezőgépet. De az az igazság, hogy bár ezek jól jönnének, igazából vajmi értéktelenek mégis.

De akkor mit is kérjek tőled? Hiszen mindenem megvan, amitől boldog lehetek. Van egy imádott feleségem, akinek egy feleség sem érhet a nyomába. Igen, szeretem őt. Mindennél jobban. És most kérlek, kedves Mikulás, ne vedd a szívedre, de még nálad is jobban szeretem. Van egy gyönyörű gyermekem, aki a legnagyobb ajándék az életben. Na őt meg aztán tényleg mindennél jobban szeretem. Ha majd eljössz, akkor láthatod magad is, hogy milyen vagány fiú. Még csak egy éves múlt, de már most egy igazi nagy legény. Igen, szeretnek engem. Én szeretem őket, ők pedig viszontszeretnek. Úgy szeretnek engem, ahogyan talán még senki sem szeretett. Nem, még te sem, Mikikém.

Hogy mit akarok én, ha ennyire boldog vagyok? Hogy mit szeretnék még az élettől? Ha igazán olyan dolgot kell mondanom, amihez te kellesz, akkor nagyon komolyra kell fordítsam a szót. Jól jönne egy kis amnézia. Na nem amolyan teljes nemtudomhogykivagyok féle, hanem csak egy kis részleges. Bizony, jó lenne felejteni. Felejteni olyan dolgokat, amelyeknek árnyai rideggé teszik a hétköznapokat, és rekedten sikoltanak bele az éjszakai álmokba. Csak annyit kérek tőled, hogy miután körbejártad az egész világot, és kiosztottad azt a sok szépet és jót, jöjj el hozzám, és tömd meg a zsákod a lélekölő emlékekkel, és vidd, vidd amilyen messze csak tudod, hogy reggel mikor felébredek, már csak az maradjon nekem, ami igazán fontos, és ami igazán boldoggá tesz. Csak aztán vigyázz, össze ne szakadj a súlya alatt.

Ha ezt megteszed nekem, akkor egy életre lekötelezel, és ígérem, sosem kérek tőled többé semmit, hiszen ezzel egész hátralevő életemre megadtál nekem mindent, amit kívánhatnék: a felhőtlen boldogságot…