Nemes Nagy Ágnes
Őszi hajnal
Valami messze fény
dereng fel,
igen, az ajtón. Már
fehér.
Valami fütty. Vonat?
Hajókürt?
Recseg a padló.
Társzekér.
Nedves kézzel benyúl
a Hajnal
és megsimít most.
Árvaság.
– A régi őszök íze
hol van?
A dús gyümölcs, a
sárga fák?
Az át nem élt, vagy
félig élt ősz,
az eljövő, vagy rég
halott,
mondd merre van? –
Kértem a Hajnalt.
Ő állt. Fehér volt.
Hallgatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése