Hollósy Tóth Klára
Bizakodó újévi
köszöntő
Közeleg az újév,
fényes öltözete,
bízik minden ember
jót álmodik bele.
Talán tetszetős lesz,
szép a portékája,
tán meg is vigasztal,
fényt szikráz
hazánkra.
Közeledve siet,
vígan fütyörészget,
mint minden új vendég
bizalomra késztet.
Köszön az embernek:
Búzát, békességet,
jókedvet, szép
reményt,
erőt, egészséget!
Mit hoz, majd
megtudjuk
egy esztendő múlva,
addig bizakodjunk
egy sokkalta jobba!
*
A jégpáncél alól
Csapkod a szél,
mint hideg szurony
a csontomig hatol,
a nap alszik,
horkolása hallik,
a jégpáncél alól.
*
Január vége
Tél
szellem lehel bokrokra, fákra
dérrel
csipkézett jégvirágokat.
Nesztelen
dermesztő, hűs csodája
varázsol
a világra álmokat.
Vad
szélorkán sikolt a fenyőkön,
ereje
csípős, mindent leigáz,
Madár
gubbaszt fagy-verte tetőkön,
füstöt
pipál az erdőszéli ház.
Varjak
pettyezik be a matt ködöt,
a
világ reszket, dermedten vacog.
Dérrel
vert, őszült jégvilág fölött
hó-csengettyűt
ráznak az angyalok.
Néma,
hófehér a táj varázsa,
arcunk
bénítja, szinte szúr a fagy.
Ívlámpák
hideg világítása
melenget
csak a téli ég alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése