Adamecz László - Szívemből áradó köszöntő

Adamecz László
Szívemből áradó köszöntő.

Szégyellném, ha udvarias akarnék lenni,
márciust, tavaszt, nőnapot köszönteni, bennem árad a hála és ragaszkodás, minden nőnek szól szívemből áradozás.

Üres lenne életem, ha nem lennétek,
öröm, ha emlékeimből nem mennétek,
mosoly és ölelés éltette kedvemet,
ha nem lennétek, mi éltetné lelkemet?

Hálás vagyok az akkori első csókokért,
a kamaszkori vágyakért és álmokért,
szerelmes ábrándokért, boldog sétákért,
anyámtól tanult nektek szóló hálámért.

Hálás vagyok mindig a rég múlt szerelmekért,
gyermekeimért, felnevelésükért,
ölelhettem, szerethettem kínok után,
újra éltem és reméltem olykor bután.

Hálás vagyok Annámnak párjának megfogad,
hogy sorsomat, engem szívéből elfogad,
mily ajándék nekem életem alkonyán,
fáradt testem, lelkem megpihen oldalán.

Tudnunk kell, ti vagytok, lesztek az anyák,
szívünkben lelkünkben a vágyott arák,
szeretett vérünk, kérve kérünk titeket,
jók legyetek, hogy jobbak lehessünk értetek.

A tisztelet ajándékát érzem értük,
a sors hozta fájdalmakat mi nem kértük,
rezdülését érzem minden nő szívéből,
Isten is szeret titeket lelkéből.