Berze Tünde
Tavasz
Nézd, hogyan csillan
fel,
s nevet szemembe a Nap!
Új életet lehel lelkembe,
hisz' kemény Tél hidege
tépte, szaggatta oly sebesre.
Szerelmet dorombol a szél,
s dagasztja, növeszti már
ágakon megbújó bimbókat,
öntözik harmat cseppek,
ezernyi gyermek születik.
Még tavasszal nyílnak virágok,
fogával belém mar a magány,
s féktelen dac csüng ajkamon,
és emlékképek dörömbölnek,
feszítik ujjaikkal agysejtjeim.
Mégis új élet virul körülöttem,
kigúnyolja nyomorom minden
szabadon szárnyaló madár.
Hívnak: szállj velünk magasan!
Légy szabad! Repülj! Repülj!
s nevet szemembe a Nap!
Új életet lehel lelkembe,
hisz' kemény Tél hidege
tépte, szaggatta oly sebesre.
Szerelmet dorombol a szél,
s dagasztja, növeszti már
ágakon megbújó bimbókat,
öntözik harmat cseppek,
ezernyi gyermek születik.
Még tavasszal nyílnak virágok,
fogával belém mar a magány,
s féktelen dac csüng ajkamon,
és emlékképek dörömbölnek,
feszítik ujjaikkal agysejtjeim.
Mégis új élet virul körülöttem,
kigúnyolja nyomorom minden
szabadon szárnyaló madár.
Hívnak: szállj velünk magasan!
Légy szabad! Repülj! Repülj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése