Fridli Zoltán - Nőnapra; - Szívemen kopogtat valaki?

Fridli Zoltán

Nőnapra

Köszöntelek e szép napon titeket,
Mint a földre szállt drága lényeket.
Orchidea, színpompás nemes fajta,
Sokszínű tearózsa, részegítő illata,
Kardvirág, a virágok trubadúrja,
Liliom a finom női lélek mutatója,
E napon mind titeket köszönt,
A sok virág ma mindent elönt.
Én, csak egy hóvirág csokorral jöttem,
Azt szép csokorba magam kötöttem.
Apró kis csekélység ezt jól tudom,
De nagy tisztelettel, szeretettel adom,
Minden egyes csokorba belefűztem
Jómagam és vele együtt a szívem.

*

Szívemen kopogtat valaki?

E mosoly álarca alatt vajon ki lakozik?
Ki az kikopogtat, s bekívánkozik?
Rég nem nyílt ki ez a gigászi ódon ajtó,
Rozsdás a pántja, de még nyitható.
Nyitható, ha szeretet olajával olajozod,
Vele, könnyedén mozgásba hozhatod.
Ám jól vigyázz, ha kinyílik roppanva eme ajtó,
Nem tudod mögötte mi vár, mi található.
Bent por mindenütt, csupa pókháló,
De középen egy pont csodásan ragyogó.
Sokat kell dolgoznod, takarítanod,
Mire a régidők leült porát kipucolod.
Ha megteszed, csoda az, ami fog ölelni,
Szívem régi pompájában tud majd ragyogni!