Gligorics Teréz
Tavaszváró
Verekednek fenn a
felhők
Ütik egymást
agyba-főbe,
Elázik a fán a virág
Mint a ruha
fateknőbe’.
Pár sietős tulipánom
Szégyentelen nyuszi
rágja,
Jól is lakik, majd
szét reped
Hátsó részén a
nadrágja.
Kifogok a nyúlon,
felhőn,
Köcsögcserép,
virághagyma,
Elültetem a szobába
Ha az idő s hátam
hagy ma.
Tyúkanyó is egyre
rázza
Fészkében a fázós
lábát,
Nem léphet egy kotló
fészkén
Melengetni kakas láb
át.
Virágaim szépen
nőnek,
Már bimbó is látszik
rajtuk,
Vígadnak a tulipánok,
Összeér két piros
ajkuk.
S végre, csodák
csodájára,
Felugrott a nap az
égre,
Madár dalol
ablakomban,
Itt a tavasz, itt van
végre!
Kipattant egy
almavirág
Kacéran kacsint a
méhre,
Piros madár száll az
égen
Lángol vörös tolla,
vére!
És egy reggel, csodás
reggel,
Kisnyulam, a
hófehérke,
Orgonánál zavarássza
Harminc aranysárga
csirke!
Bennem is mozdúlt az
élet,
Egy jó nagyot rugott
rajtam,
Nem tudok már
lehajolni,
Bár játszani de
akartam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése