Illyés Gyula
Nem ily dalra
Nem ily dalra
készültem én sem!
Azt hittem,
ifjúságomon
leánynevetés, meg
madárdal
száll át mint fényes
buborék
s azt nézem oszlani
az égen.
A szerelem és a
barátság
legvidámabb éjein is
egyszerre elnémultam
és –
mim is hiányzott?
mért nem voltam
boldog? mért lettem
nyugtalan,
mint ki: meglopták,
arra döbben
és kebeléhez kap
riadtan?
Egy vén napszámost
láttam
tegnap; pirulva,
csaknem sírva
jött ki a kastély
udvaráról,
szitkok meleg hegével
arcán.
Könnyein keresztül
szemében
egy pillanatra
fölmerült egy
láng, mint kacsintás,
majd víz alá
bukott dideregve
újra, de
szívemen, éreztem,
szívemben
egy percre átszaladt
igéző
nagy fényed, bujkáló
szabadság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése