Kondra Katalin
Reggel
Szunnyadnak az álmok.
Mért legyen szép az ébredés,
Ha markában szorít az élet?
Ilyenkor egy kávé kevés.
Behúzta függönyét az ég.
A nap alszik tovább.
Agyam lassan forgó kerék,
De felkeltem legalább.
Ez már egy új nap!
Hajt, űz a kötelesség.
Nem lehet önző, léha az,
Ki anya és feleség.
Aztán a sűrű csend mögött
Csilingelő hang dereng.
S az ég függönye megrázkódik:
Mert felébredtek a gyerekek.
Mért legyen szép az ébredés,
Ha markában szorít az élet?
Ilyenkor egy kávé kevés.
Behúzta függönyét az ég.
A nap alszik tovább.
Agyam lassan forgó kerék,
De felkeltem legalább.
Ez már egy új nap!
Hajt, űz a kötelesség.
Nem lehet önző, léha az,
Ki anya és feleség.
Aztán a sűrű csend mögött
Csilingelő hang dereng.
S az ég függönye megrázkódik:
Mert felébredtek a gyerekek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése