2017. március 5., vasárnap

Lányi Sarolta - Róla s végül magamról



Lányi Sarolta
Róla s végül magamról


Talán nem is tudok már róla írni.
Kétely fon át, mikor eszembe jut
Ő az, kiről merengek? – nem tudom.
Elmém eltéved az emlékúton
Mely fénytől ködlik, mint ködös tejút.

Övé a homlok és a száj, a hűs
S a szép tekintet, mely rámrévedez?
Övé a név, a szép s a kép egészben,
Mit itt belűl botor búval becéztem?
Övé az éltem? S jaj, hát élet ez?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése