Mirian - Úton

Mirian

Úton

Tudod-e milyen
ha séta közben
érint egy levél
válladon megpihen
majd kézfejeden
táncol a széllel s csak

ezután esik a földre…
tudod-e milyen
mikor ujjaid puhán
hozzám érnek
a néma csendben
lépteink nyomán
minden rossz emlékem
súlytalan hull alább
hátrahagyom őket
tűnik el az összes
nyomorult fájdalom
s egyre könnyedebben
megyek veled tovább
utamon.