Pné Juhász Mária - Tavaszra várva; - Varázs

Pné Juhász Mária /Marina/

Tavaszra várva

A fák közt, még tél illata lengedez,
mély sóhajjal végig borzongja az éjt,
hűs balzsama ír, megfáradt felhőknek,
hol ernyedten pihen az északi szél.
Fagyott akácok zizzenésén élve,
fátyolba burkolja fényét a hajnal,
hólepte szirom-sirató hidegben,
ott sejlik, tavasz ébredő nyugalma.

*

Varázs

Tavasz könnyétől csillogtak a fák
a köd léha-ezüstben villogott
madár billegett öreg fenyőfán
holdfény ugrált apró hókupacon.
Halk utcán magába roskadt az éj
langyos szélben holnapról álmodott
miközben égen rebbent a sötét
csillagok húrján hegedű hangolt.
Dallam cikázott légben terülve
érzelmek remegtek horizonton
Kelet odújában friss fény ébredt
arcomon könnycsepp némán mosolygott.