Pogány Zoltán - Szerelemből vetkeztetlek

Pogány Zoltán

Szerelemből vetkeztetlek

Szép vagy, mint tavaszi kikelet...
Ha nem cirógatod, a föld szomjazó
fekete vért hord mappa-erezete
csak szikkadt rögök patak-könnyei
ajkad hiányától apadnak a kutak.

Szemedben mélytüzű ibolyák, -
Lila és fehér leheletű vágyak
mézdalát tavaszi méhek zümmögik
illatod a teremtés crescendója
pilláid ihletet megtáncoltatók.

 

Járásod táncos nyárestként igéz,
A völgy tar, míg árnyaddal nem vegyül
s mindent elfedő másvilági fénnyé
olvad az élet álomkohójában
virágokat oldva tündéri testedből.

Karcsú bokádból szárba szökkent
Kalász-poémák ringatóznak feléd
ha talpad simogatja a rőt mezőt
és egyik a másikat csiklandozva
új verseket teremtő táncokat jár.

Köldököd, mint kis kerek ékszer,
Fekete gyémántot csiszoló mélyed
a teremtés bűvös húskoronája
a legillőbb díszítést megalkotó
szívszabdaló kardok markolatához.

Ha velem vagy, lángolva égek,
Nincs az a bűbáj mi kioltana
a hév szirmait arcod rózsáiból
és nincs oly mi ki tudna fordítani
bőrödből szeremből vetkezettnek.