Dsida Jenő
Óda az édesanyámhoz
Dicsértessél ma te is
itt a földön,
mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked
s a földi szivek földig borulását
Te mindenkinél inkább megérdemled.
mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked
s a földi szivek földig borulását
Te mindenkinél inkább megérdemled.
Nézem, látom a teltzsákú
sok évet
és érzem: nekem már semmit se hagy,
de büszke leszek mindéltemig arra,
hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy.
és érzem: nekem már semmit se hagy,
de büszke leszek mindéltemig arra,
hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy.
Te vagy az, aki
mindenkinek ad,
a szenvedőknek virrasztást, vizet,
Te vagy, akinek mindenki adósa,
s akinek jóval senki sem fizet.
a szenvedőknek virrasztást, vizet,
Te vagy, akinek mindenki adósa,
s akinek jóval senki sem fizet.
…Hadd legyek én hát
az igazi zengő,
kis, régi gyermek rombadőlt tanyán
és harsogjam el hozsannás hitemmel
Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!
kis, régi gyermek rombadőlt tanyán
és harsogjam el hozsannás hitemmel
Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése