Egyed Emese - Vissza

Egyed Emese

Vissza

Jótékony este. Elrejti a mocskot.
Nem guberál: gazdag, elégedett.
A kusza házak, mint a hajóroncsok
terpeszkednek szűk vacsorák felett;
hamar kifárad bámulni a lámpa
a semmibe, s mint vaksi denevér,
belebólint a fordított világba;
bőrszárnyú percek titkos raja kél,

közömbös este, nem törődik vélünk.
Hídon a szél szurkos hordót gurít.
Meddő kérdések fénye hull elébünk:
magára vessen, aki elbukik.
Ha elmaradtál, visszatér a mondat;
még van remény, hogy szárnyra kap a csönd.
Eltévedt vágyak lomb alatt lopóznak,
s érzed, a láthatatlan pír elönt.

Riasztó este. Ménesek riadnak,
ledübörögnek fenyves árkokon.
Érthetetlen nyelven mondod siralmad,
vércse kiált, mint számító rokon.
Hiába várlak, keserű az este,
és keserű a nappal és a holddal
lesnem, hogy jössz-e... Már keress te -
vagy legyek elvadult hegyoldal.