Faludy György
A tér mélykék árnyéknak.
A tér mélykék árnyéknak nőtt bokádhoz
s a mindenség határa is te vagy.
A pálmák mélyzöld, dermedt robbanások
vállad mögött. S az óra elakadt.
Az ablakban a fény balettje táncol,
a nap járását arcodról tudom,
a májust hónod jázminillatából;
szomszédunk nincs, csak túl a Tejúton.
A bútorok, mint súlytalan trapézek
hintáznak köztünk. Olykor visszanézek:
az öt világrészt piszkos por veri,
és nincs, csak lényed isteni hatalma,
meg lenn a tenger csacsogó nyugalma
s fenn a hold ezüst piruettjei.
*
s a mindenség határa is te vagy.
A pálmák mélyzöld, dermedt robbanások
vállad mögött. S az óra elakadt.
Az ablakban a fény balettje táncol,
a nap járását arcodról tudom,
a májust hónod jázminillatából;
szomszédunk nincs, csak túl a Tejúton.
A bútorok, mint súlytalan trapézek
hintáznak köztünk. Olykor visszanézek:
az öt világrészt piszkos por veri,
és nincs, csak lényed isteni hatalma,
meg lenn a tenger csacsogó nyugalma
s fenn a hold ezüst piruettjei.
*
Tavasz
- Tündérrózsa kinn a tóban,
mit csinálsz ott egyedül?
- Velem van a tükörképem,
minden reggel felmerül,
én meg nézem, egyre nézem,
hogy ne legyek egyedül,
míg a nap fenn jár az égen
s mikor este lemerül:
jön a szellő s mindkettőnknek
altatódalt hegedül.
(Négy évszak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése