Margot
Szól a kakukk
Csörren a vekker,
szobámba tűz a fény.
Agyam, még az álom markában remeg.
Szemembe szúrnak az első sugarak,
Ahogy a fénytől vakultan ébredek.
A közeli fáról kakukk hangja szól.
Mennyi van hátra? Számolja évemet.
Gondolatom éled, bár maraszt az ágy,
Madár! Ne hagyd még, abba az éneket!
Hetet kakukkol, s elhallgat hirtelen.
Addig hát ne gondoljak a kaszásra?
Valami megzavarta, vagy elrepült?
Akkor csak ennyi évem marad hátra.
Mennyi teendőm lenne itt-e földön?
Dolgozni, dajkálni, kell még szeretni!
Gyermekem még gyermek, ha árván marad,
Kell ez öreg kéz, őket megölelni.
Surranj madár! A Teremtőre bízom,
Hány évet szánt nekem e földi létben,
De kelni kéne, hiába tart az ágy,
Alszok majd odaát, az öröklétben.
Agyam, még az álom markában remeg.
Szemembe szúrnak az első sugarak,
Ahogy a fénytől vakultan ébredek.
A közeli fáról kakukk hangja szól.
Mennyi van hátra? Számolja évemet.
Gondolatom éled, bár maraszt az ágy,
Madár! Ne hagyd még, abba az éneket!
Hetet kakukkol, s elhallgat hirtelen.
Addig hát ne gondoljak a kaszásra?
Valami megzavarta, vagy elrepült?
Akkor csak ennyi évem marad hátra.
Mennyi teendőm lenne itt-e földön?
Dolgozni, dajkálni, kell még szeretni!
Gyermekem még gyermek, ha árván marad,
Kell ez öreg kéz, őket megölelni.
Surranj madár! A Teremtőre bízom,
Hány évet szánt nekem e földi létben,
De kelni kéne, hiába tart az ágy,
Alszok majd odaát, az öröklétben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése