2017. május 17., szerda

N. Horváth Péter - Egy csepp könnyért



N. Horváth Péter
Egy csepp könnyért


Beléd rejtőzöm a hétköznapok elől,
ahogy fái közé menekül az erdő.
Mielőtt életem minden reményt megöl,
hadd legyen kettősünk örök csodatermő.


Lettél a lány, akit régen elképzeltem,
kiért hű bizalmam tanítgatott várni.
Vágy és cél maradtál; benső ünnep bennem,
s nem vesztél homályba, történhetett bármi.


Érinthető vagy már; lelked testet öltött;
csókolható lettél, érző és érzéki,
nem ecsettel festett, vagy szavakkal költött,
s én pedig általad beavatott férfi.


Szeretnék csendesen elnyújtózni rajtad
- legyél pázsitos rét, a ,, Varázsló kertje";
tárd rám rejtekeid, s titkait bevalljad -
szememből egy könnyet mély kutadba ejtve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése