Szomorúfűz
Álmokban élik …
Elcsendesedik az
alkony,
színarany színekkel
szétfolyik a végtelenben.
Az egész napi fáradtság lassan nyugalomra kél.
Az egész napi fáradtság lassan nyugalomra kél.
Megbolydulnak az
otthonok,
ablakok mögött fények
ébrednek.
A homályban csillagok
gyúlnak
az ezüstös fényű Hold
körül.
Elülnek a madarak,
szél sem lebben,
nyugovóra tér a
világ.
Álmokban élik az
emberek, a természet
- az éjszakát -
a végtelen
messzeségben.
Hogy a hajnal elhozza
a lüktető életet,
az új napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése