Áprily Lajos - Falusi nyár

Áprily Lajos

Falusi nyár

Vízpart, öreg diófa,
fűillat, alkonyóra,
egy hullám sincs szivembe:
hanyatt a fűbe fekszem
és szúnyoggal verekszem.
Ó, dolce far niente!

A múltam, vérem hallgat,
habok zúgása altat:
fáradt szív, tente-tente!
Meghalt a szürke holnap,
csak a jelen dalolgat:
ó, dolce far niente!

Lord Byront elfeledtem,
egy-egy német szonetten
andalgok reggelente.
Könnyes német poéták
és bájos esti séták:
ó, dolce far niente!

A nap még egyet lobban
s vérszínű sugarakban
hull rám a naplemente.
Az alkonyfény is elhagy:
ó, most milyen közel vagy,
nagy dolce far niente!