Gárdonyi Géza - Erdős tájakon

Gárdonyi Géza

Erdős tájakon

Erdős tájon megy a vonat.
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
A sötétlő erdő alatt
nádtetős ház áll magában.
Gyertyafény az ablakában.
Ház fölött a magas égen
esti csillag csillog kéken.
Köröskörül vad erdőség,
vad erdőség, mély csöndesség.
Hegyek mögül kél a hold.

Eltünődve nézem, nézem
ki lakik ott, erdőszélen?
Ki lakik ott egymagában,
örök csendben, kicsi házban?
S vajjon aki ottan fészkel
s él békén, él tejjel mézzel,
míly szemmel néz a vonatra?
Lehet hogy ezt mondogatja:
- Mások milyen boldogok!