Komáromi János - elfeküdt a nyár

Komáromi János

elfeküdt a Nyár

elfeküdt a felhőkön a Nyár
lelógó lábán lóbálta a Napot  
beszívta tikkadt erdők fáradt-illatát  
és unottan dúdolgatott

ragyogva imbolygott a napsugár
szemünkbe káprázat költözött
izzadt arcunkon legördült a délután
és a nappal lassan vörösbe öltözött

elfeküdt a felhőkön a Nyár
puha párnájába dugta a Napot
lehunyta fáradt szemeit
és forró-csendet hallgatott

a szakadozott fény-foszlányok
ott ragadtak az ég peremén
egymásban elvesztünk akkor
és végre találkoztunk: Te meg én