Lányi Sarolta
Elköszönt a nyár
I.
Erdő, most hozzád
menekültem
Én, űzött szegény.
Fák, őrt álljatok körültem
És itt maradjak megkövülten
Itt pihenjek én.
Én, űzött szegény.
Fák, őrt álljatok körültem
És itt maradjak megkövülten
Itt pihenjek én.
Itt érjen engem ezeregy
emlék
S majd egyszer Este...
Ne engedj el, ha el is mennék.
Engemet senki nem szeretett még,
Erdő, szeress te.
S majd egyszer Este...
Ne engedj el, ha el is mennék.
Engemet senki nem szeretett még,
Erdő, szeress te.
II.
Kár, - hogy várnak már a
varjak
Kár, - hogy halkúl a madár
Kár, - hogy már ujfű se sarjad,
Kár, - hogy elköszönt a nyár.
Kár, - hogy halkúl a madár
Kár, - hogy már ujfű se sarjad,
Kár, - hogy elköszönt a nyár.
Jó, - hogy sárga már az
erdő,
Jó, - hogy búsvizű a tó,
Jó, - hogy felhő sír, csepergő,
Jó az ősz. Meghalni jó.
Jó, - hogy búsvizű a tó,
Jó, - hogy felhő sír, csepergő,
Jó az ősz. Meghalni jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése