Szabó Lőrinc
Lányok a nyárban
Szerelmes nyár!
Be szép a siető
lányok
mozgása, a könnyü
ruhák
lobogása, az édes
selyem, amikor
strandon, kirándulók
gyepágyán, vagy az
utcák
napfürdőjében
magánál is édesebb
asszonytestekre
tapad!
A józan ész intelmeit
felejti a fiatal
éhség
és néha leggonoszabb
gondjai közt a
szegény is
játszani kezd: semmit
sem akar
s mindent akar
és lelke ugy fut a
tarka
villanások után,
ahogy a kis cica fut
a guruló
gombolyagért.
Lassan bandukol
a vénség, s
ellenségesen
néz körűl, mint
paradicsommadarak
között
a szürke veréb,
de a Győzelem
szárnyas istennője se
halad
büszkébben, mint
ruháinak
repeső diszében a
szép nő:
előtte elszorúl a
szív,
mögötte ébred a
kaland
s kiséretében a bűn
is
vonzó lesz, tiszta és
erény.
Óh, szent szépség,
óh, gondtalan
hancúrozása a
nyárnak,
silány örömnek
mondhat a bölcs,
és gonosznak az öreg:
a fiatalnak
tetszik a nyár
napfürdőjében a
lányok
könnyű mozgása, óh,
szerelem,
tőled vár vígaszt és
koszorút
a fiatal, aki
tudja, hogy
minden szépség igéret
és
élőt csak élő
boldogít, –
óh, asszonyok, a
fiatal csak azt
érzi, hogy
miattatok és értetek
keserű és édes az
élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése