Bodó Csiba Gizella
Elmaradt ígéret
Hogy megmutasd a
legszebb naplementét,
még mindig erre
vágyom,
naplementébe hajlom
magam is, hív az
álom;
még húzom az időt,
tartom szememmel
tűnő napkorongját,
szőlőtőre akasztott
vérszínű kalapját;
felhőcsíkok mögé
bújik elpirultan,
fáj a homlok mögött
látni, ahogy zuhan;
elmúlt egy nap
bizonytalan
magányban – e nap
is hiába vártam!
Vágyam kuporog
zártan.
Talán féli, nehogy
újra kérjem;
a legszebb
naplementét
szemünkkel kísérjem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése