Lázár Horváth
Zsuzsanna
Jön az ősz
Ha haló rózsa
vérkönnyeket hullat
s ködtől rozsdáll a muskátli-levél,
már tompuló színek hullámzanak
habzó tajték szürke csipkéjén,
akkor jön az Ősz a lelkünkért.
S míg a tűnő napfény hajunkra
még októberi aranyport hullat,
szívünkre rőt palástot dobva
a vén Idő csak röpke percet szánhat,
hogy ezüstre fesse múló álmainkat.
s ködtől rozsdáll a muskátli-levél,
már tompuló színek hullámzanak
habzó tajték szürke csipkéjén,
akkor jön az Ősz a lelkünkért.
S míg a tűnő napfény hajunkra
még októberi aranyport hullat,
szívünkre rőt palástot dobva
a vén Idő csak röpke percet szánhat,
hogy ezüstre fesse múló álmainkat.
*
Sirató
Az őszi szél felkavar
hullt szirmokat,
zizzenő avart
s a szívemen is átszalad
és könnyeket fakaszt.
Siratja azt, ki messze jár,
az ifjúságot, ami tovaszállt.
A lélek fáj
de nincs tovább,
az őszi szél mindent elsodor
s szívemre lágyan ráborul
az elmúlás.
Hull a könny,
mint szürke esők,
a még szürkébb egekből esők
siratva az elmúlt időt.
Ha majd a könnypatak
lassan alapad
az izzó nyárnak édes himporát
mely nem volt más,
mint aranyló álom
csalfa ragyogás
csörgő, száraz avarral
fedi be az Ősz
s szívünkre száll
a bús októberi köd.
hullt szirmokat,
zizzenő avart
s a szívemen is átszalad
és könnyeket fakaszt.
Siratja azt, ki messze jár,
az ifjúságot, ami tovaszállt.
A lélek fáj
de nincs tovább,
az őszi szél mindent elsodor
s szívemre lágyan ráborul
az elmúlás.
Hull a könny,
mint szürke esők,
a még szürkébb egekből esők
siratva az elmúlt időt.
Ha majd a könnypatak
lassan alapad
az izzó nyárnak édes himporát
mely nem volt más,
mint aranyló álom
csalfa ragyogás
csörgő, száraz avarral
fedi be az Ősz
s szívünkre száll
a bús októberi köd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése