Nagy Csaba /Gyémánt/ - Ősztől arrafelé (október)

Nagy Csaba /Gyémánt/

Ősztől arrafelé

Hátamnál magasra rakott,
Mezőkön
Szendergő boglyákban az évek,
Bennem egy
Velem született holt világ,
Hol
Selyemmel fedett emlék-fonalakká
Válik minden meder, válik minden ág.
Ősztől arrafelé szürkét ölt az ég,
A fecskék kékbe-veszett
Hívó szavai hosszú útról szólnak,
De hájog borította szemem
Már torz képeket vetít,
S az ürt hagyó nyár
Féltett lépte utáni
Dallam
Csak törött húrok hangja.
Valahonnan még
Elkésett
Hullámok csapódnak a partra.