Németi Csaba
Még mindig
Tizenhét évesen egy
tavaszi alkony melegébe
Deszkakerítésbe véstem neved.
S alávéstem bolondságomat!
Harmincnégyévesen egy nyári nap hevében
a kőpadon ülve kőbe véstem neved.
s alávéstem bolondságomat
S most ötvenen túl harangzúgást simogat az
októberi szél.
harangszoba szólom a neved, s égbekiáltom
bolondságomat!
S téli estén ha velem elszenderül a csend,
Belémköltözik lelkednek szentsége.
Mint tizenhét évesen!
Deszkakerítésbe véstem neved.
S alávéstem bolondságomat!
Harmincnégyévesen egy nyári nap hevében
a kőpadon ülve kőbe véstem neved.
s alávéstem bolondságomat
S most ötvenen túl harangzúgást simogat az
októberi szél.
harangszoba szólom a neved, s égbekiáltom
bolondságomat!
S téli estén ha velem elszenderül a csend,
Belémköltözik lelkednek szentsége.
Mint tizenhét évesen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése