Petőfi Sándor - Sovány ősz

Petőfi Sándor

Sovány ősz

Megköszönöm az ilyen őszt, 
  Alázatosan köszönöm!  
Egész világ örűl, vigad,  
Csak énnekem nincs örömöm.  
Iszik boldog, boldogtalan,  
Szüret van úton, útfelen,  
És én isten kegyelmiből 
  A száraz kortyokat nyelem.

Búsan Budára kullogok,  
Megállok a vár tetején;  
Nagyszálnak borszülő hegye  
Távolból kékellik felém.  
Nagyszálnak borszülő hegye  
Sok jó napot szerzett nekem:  
Hanem mi haszna? hogyha most  
A száraz kortyokat nyelem.

Mint holmi falusi biró,  
Leteszem a két könyököm,  
Remélve, hogy tán valahogy  
Majd búmat versben kinyögöm. 
  Hiába minden fejtörés!  
Nem boldogul a vers velem,  
Hogy is verselhetnék? midőn 
  A száraz kortyokat nyelem.

Nagy bosszusan, nagy álmosan  
Az ágyba vágom magamat, 
  S hej a szüret! ezt mormogom 
  Fülig a takaró alatt.  
És a szüretről álmodom 
  S a borról minden éjjelen;  
Másnap megint, mint azelőtt,  
A száraz kortyokat nyelem.

Csak menne már el a szüret,  
Csak menne a pokolba már!  
Hozná meg isten a telet,  
Hideg házban huzzam ki bár.  
Vagy meglövöm magam, 
vagy a Duna leszen fekvőhelyem,  
Ha a jövő szüretkor is  
A száraz kortyokat nyelem.