Tóth János /Janus/
Szeptember
Októberi csillagfény
Egy apró felleg
mellett
révedve a végtelenbe,
milliárdnyi fényév
bújik a szemembe,
szemem bogarába,
lelkem sötétjébe,
itt bennem múlik el,
egy holt csillag reménye.
révedve a végtelenbe,
milliárdnyi fényév
bújik a szemembe,
szemem bogarába,
lelkem sötétjébe,
itt bennem múlik el,
egy holt csillag reménye.
*
Ősz jár
Hervadó rózsa bágyadt
illata
szellőbe karolva keringőt jár,
avar ágyára lassan lefekszik
lehunyt szemekkel sóhajt a nyár.
Szendergő fáról, reszkető ágról
eltűnt a levél, a tarka madár,
holnap az ősz már zokogva gyászol,
zúzmarás karjában halott a nyár.
szellőbe karolva keringőt jár,
avar ágyára lassan lefekszik
lehunyt szemekkel sóhajt a nyár.
Szendergő fáról, reszkető ágról
eltűnt a levél, a tarka madár,
holnap az ősz már zokogva gyászol,
zúzmarás karjában halott a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése