Fazekas Miklós
Mókusokkal álmodó
Földre hulló sok
levél
mókusszívekről mesél.
Kis leány volt, s oly bohó,
a mókusokkal álmodó.
mókusszívekről mesél.
Kis leány volt, s oly bohó,
a mókusokkal álmodó.
Egyszer álom érte
ott,
a tölgy alatt, a futkosót.
Űrhajó a földre szállt,
elhozta Mókuskirályt.
a tölgy alatt, a futkosót.
Űrhajó a földre szállt,
elhozta Mókuskirályt.
Szólt a kislány; ha
felnövök,
eljössz-e értem? Eljövök,
szólt az ígéret, ha még élek,
mert nem feled a mókuslélek…
eljössz-e értem? Eljövök,
szólt az ígéret, ha még élek,
mert nem feled a mókuslélek…
*
Fiatal lányként
álmodó,
mondd, hol késik az űrhajó?
Tengernyi csillag az éj,
gyermekálmokról mesél.
mondd, hol késik az űrhajó?
Tengernyi csillag az éj,
gyermekálmokról mesél.
*
Mára Ő is érti már,
hogy az élet mily sivár,
hogy az álom mind mese,
Miért? Nem érti senki se’.
hogy az élet mily sivár,
hogy az álom mind mese,
Miért? Nem érti senki se’.
Most már Ő is
elhiszi,
hogy nem jön érte űrhajó,
s lassan elcsendesül
a Mókusokkal álmodó…
hogy nem jön érte űrhajó,
s lassan elcsendesül
a Mókusokkal álmodó…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése