György Viktória Klára
Szilees emlékére
(1969. 07. 08. - 2008. 05. 31.)
Nincs szavam,
némán hallgatok,
az álmod már örök,
vigyázzák angyalok.
Rövid volt életed,
tested mélybe zárva,
Te mégis fentről nézed mit rejt,
világunk ezernyi csodája.
Földi lényedből,
sóhaj szállt az égbe,
s szemeidből kihunyt
életednek fénye.
Ha látni akarlak,
nézem az éj tükrén a Holdat,
s a végtelen sötét bársonyán,
égi hárfák milliói dalolnak.
Messzire mentél,
Te is Angyal lettél,
emléked virágzik
a hallhatatlanságban,
mosolyod lelkemben él,
egy örök barátságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése