N. Horváth Péter
Teljességed
Ne öltözz előlem
hétköznapokba,
füstlélegzetű,
varjúszín télbe.
Nem lehetsz önmagad
lakatlan odva,
hová a május sohse
tér be.
Még megcsodálható
házad, a szépség,
még misztérium, még
élő dal,
világíts át vele, míg
benne fény ég,
míg ki nem alszik, és
meg nem hal.
Miért is tiltanál el
szavaidtól,
aktod beszéde rejtett
szöveg,
nászra nász
felel, de amit titkol,
csak lélek által
fejthető meg.
Végül is mit tudnék
ígérni érte,
egyetlen kincsem
látványod titka,
félig írt verseim
teljessé téve
beteljesülni hozzám
jöjj vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése