Nosztromosz
Fagyos
csend-jelen
Megtörtént, eltörték a szerelem porcelánt.
Kimondtad, mit sohasem akartam hallani,
"Nem szeretlek, ÚGY" Hát hogy szeretsz?
Pont te, kit 14 évesen szerettem meg,
s vágytam rád félve, remélve…
míg végül sok évre rá,
enyém lett forró szerelmed.
Minden könny egy emlék,
és minden sóhaj búcsú.
Nem vagy más csak árnykép,
nem vagyok, csak árnyék.
Szíved dobbanása nem zenél már velem,
nincs dallam, s forró szerelem.
Üres lettem, mostantól fagyott világ a helyem,
s benne a csend.
Fagyos csend-jelen körbevesz,
s mélyen eltemet a jövőtől való rettenet…
Kimondtad, mit sohasem akartam hallani,
"Nem szeretlek, ÚGY" Hát hogy szeretsz?
Pont te, kit 14 évesen szerettem meg,
s vágytam rád félve, remélve…
míg végül sok évre rá,
enyém lett forró szerelmed.
Minden könny egy emlék,
és minden sóhaj búcsú.
Nem vagy más csak árnykép,
nem vagyok, csak árnyék.
Szíved dobbanása nem zenél már velem,
nincs dallam, s forró szerelem.
Üres lettem, mostantól fagyott világ a helyem,
s benne a csend.
Fagyos csend-jelen körbevesz,
s mélyen eltemet a jövőtől való rettenet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése