P. Pálffy Julianna - tudd

P. Pálffy Julianna

tudd 

nem én felejtek
engem felejtenek

zakatol az idő
gördül a könny
mart sebeimbe
kárörvendőn
szór sót
a közöny

páncélja mögött
ellenem zárt világ
ajkán fagyosan
ül a szóvirág
látom
hátra tett kezét
elfordított fejjel
földet bámuló
lesütött szemét

hiába
fáj
érte
többet
nem
tehetek

én (el) engedek
de
te
tudd

nem én felejtek
engem felejtenek