Váci Mihály - A tél suttogó szava ...

Váci Mihály
A tél suttogó halk szava...  

A tél suttogó halk szava,
a holtak utolsó szava,
félig kimondott elhaló,
jéggé virágzott szó a hó.
Amit a holt hiába szólt,
a némaság a szélbe szórt,
s mit nem mondhattak soha el,
hull a sóhaj, némán lep el,
arcomon olvad, ajkamon,
szemem veri, a homlokom.

Szeretlek! Légy hű! Ne feledj!
Élni még! Szorítsd kezemet!
Még ne! Még élni akarok!
Csókolj, élek, ha akarod!
Még! Még! Csókolj! Adj levegőt!
Felezd velem a Te időd!
Oszd ketté add most a felét!
Mit ér majd, ha csak a tiéd!

Barátok, most biztassatok.
Oxigént ad egy szavatok!