Fazekas Miklós
Múlt ködébe veszve
Az, aki valaha
voltam,
ma már holtan fekszik
a feledés völgyében,
ahol elhaltak a
színek,
elnémultak a dalok,
a madarak, a szívek.
Szememben
láthatatlanul
csillannak múlt
tavaszok színes
ígéretei, izzó
lángjai, fényei.
Elestem…
Kettétört
vándorbotom,
s agyonnyomott
elbírhatatlan
keresztem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése