Kun Magdolna
A szív már tavaszról
mesél
Most még tél van,
hideg, morcos tél,
de itt benn a szív már tavaszról mesél,
azt meséli, várj csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg felhőt elfúj majd a szél.
de itt benn a szív már tavaszról mesél,
azt meséli, várj csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg felhőt elfúj majd a szél.
S akkor újra vérvörös
tűzpipacsok érnek,
ott ahol nyoma volt a jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek mindent betakartak,
s ahol éji álmaink tél jegébe fagytak.
ott ahol nyoma volt a jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek mindent betakartak,
s ahol éji álmaink tél jegébe fagytak.
Mert, ha eljön a
nyár, felenged a szívünk,
s akkor jövőnk elé mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk egy egész télen át.
s akkor jövőnk elé mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk egy egész télen át.
*
Ha majd tél lesz
Ha majd tél lesz
megint
és fázósan húzódom melléd,
gyújts tüzet a kandallóba kedves.
Ölelj át és hallgasd velem
a tűz-kristályban parázsló,
éjgyöngy fényű csendet,
mert az
mindennél szebben elmondja,
mit jelentesz nekem,
s hogy mennyire
szeretlek.
és fázósan húzódom melléd,
gyújts tüzet a kandallóba kedves.
Ölelj át és hallgasd velem
a tűz-kristályban parázsló,
éjgyöngy fényű csendet,
mert az
mindennél szebben elmondja,
mit jelentesz nekem,
s hogy mennyire
szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése