Maszong József - Szív ritmusa

Maszong József

Szív ritmusa

Százszor s ezerszer elmondom ott benn,
azt az egy szót, mely oly kedves szívemnek.
Félek, hogy a csöndben kihallik hangossága,
és titkunk talán más is irigyelné és elvágyná,

de jó is lenne a csalfa álmot megregulázni,
nem az éj leplén kényére- kedvére várni
azt a percet, mikor a fáklyám meggyújtod,
hogy bolondultan csípőddel együtt ringjon,

asszonyi kedved vigyen máglyád lángjára,
apró pici szád leheljen áldást szomjas számra,
ájultan nézzek igézőn ragyogó szemedbe
emelj magadhoz,- emelj, túlon-túl szeretlek

ha a világnak mégannyiszor is fordul kereke,
életemnek mindvégig egyedül Te lészen' értelme,
mert voltál lány nyíló liliom, de asszonnyá értél,
mikor kértem tőled, Te forró csókkal fizettél,

örülj vigadj dalolva csengjen fülembe kacajod,
nem adom e dalt másnak, enyémek a sóhajok,
törd le büszkeségem kedves, nézz reám s nevess
kormányozd viharban vitorlám öblöd legmélyére,

ne engedd, hogy drága rakománya kárba vésszen',
gyönyörködj kínomban, mert tied minden érdem,
még senki nem nyújtott csuprot ily édes mézzel,
minden szemérmed vetkezd' le s oldódj fel vélem.